Sokat lehet vitatkozni, hogy a nem rég megtörtént tüntetés mennyire volt helyén való olyan szempontból, hogy a gyerekeket használták fel. Íme, az én történemet, hogy milyen volt már 4 évvel ezelőtt is az oktatás.

Őszinte leszek, már általános iskolában se értettem, hogy miért tömik a fejünket túl a lexikális dolgokkal.
Évről évre egyre jobban csak vették el a kedvemet a tanulástól.
Felesleges évszám hegyek, érthetetlenül még a diplomás ismerőseim számára is fejtőrést okozó, rosszul megfogalmazott könyvek, olyan szavakkal írva, amikhez egy értelmező kéziszótár is kevés.

De legalább amikor én még általános iskolába jártam nem kellett wc papírt, fénymásoló lapokat, és egyéb alapvető dolgokat a szülőknek küldeniük.

Középiskolás éveim alatt viszont rá kellett jönnöm az oktatás több mint csak egy élettelen haldokló valami. Már rég halott, mélyen a föld alatt bomló tetem.
Egy mondhatni „normális” középiskolába vettek fel. Messze volt a gyenge középiskoláktól, de erősnek se lehetett nevezni. A tanári kar normális fele mindent megpróbált, de ez sajnos kevésnek bizonyult.

Ekkor kezdődtek el a problémák. A tanárok folyamatos kréta és papírhiányban szenvedtek.
Volt olyan, hogy nem tudtunk a táblára írni órákon át, vagy nem tudott a tanár fénymásolni, ezért még a feladatokat is nekünk kellett leírni, ami nem egyszerű a rendkívül szoros tanterv miatt, rengeteg idő ment el csak ilyen apróságok miatt.
A fűtéssel és a vakolattal folyamatos gondok voltak.

Ha beázott valami és leszakadt a fél fal, akkor egy évig úgy is maradt. Ha egy ablak betőrt, akkor hónapokig élvezhettük a kinti időjárást a teremben.
A fűtéssel szintén állandó problémák voltak. Bedöglött, nem indul, indul, de állandóan leáll.
Sok óránkat kabátban ültük végig. A wc papír, fénymásoló lap és krétára való igény teljesen felemésztette az osztálypénzt. Osztálykirándulásra egyszer sem mentünk el.
Tanáraink pedig egyre fáradtabban, depressziósan jártak be. Láttuk, ha valamelyik tanárunk kisírt szemekkel jön be, éreztük a remegő hangján, hogy idegileg már nem fogja bírni sokáig. Kémia és fizika órán a kísérletezések elmaradtak, a szertár teljesen üres volt, ha mégis találtak valamit, azt már nem merték használni, mert már több évtizede ott voltak. Volt olyan anyag, amihez a tanár, már nem mert hozzányúlni, mert nem tudta pontosan milyen régi.

Amikor a tanár a hibás

Nagyon sok jó tanárom volt. Volt olyan, aki külön órákat is adott nekünk ingyen, volt olyan, aki inkább nem haladt tovább a tananyaggal, hanem inkább megkérdezte, hogy vagyunk, mik a terveink, mik a problémáink stb.

És sajnos voltak olyanok akik már végkép feladták. A matektanárom például már az első órán kijelentette, hogy tőle ne várjunk nagyvonalú oktatást, mert ilyen fizetésért Ő oldalba hugyozza az egészet. Hol bejárt, hol nem. Nem egyszer a kocsmából érkezett és a tanári asztalon végig aludta az órát, míg mi bármit csinálhattunk, ha csendben maradunk. Egyik alkalommal két teljes hónapig nem járt be. Több mint 20 óra anyaga nem volt leadva, az osztály fele megbukott félévkor. Jelentettük a gondot, de sok mindent nem tudott tenni az iskola, néha csoportösszevonásokkal próbálták kompenzálni a dolgot, néha simán csak lyukasóránk volt. Sok más pedagógus is alkohol problémáktól szenvedett (tisztán lehetett érezni rajtuk). Az iskolának csak egy tornaterme volt, amit a mérete miatt ketté lehetett választani egy műanyag fallal, de így is sokszor volt olyan, hogy három osztálynak egyszerre volt tesi órája. Így a folyosón való futkosás, fekvőtámasz és egyéb megvalósítható dolgok is minden második héten rendszeresek voltak. Normálisan használható udvarral a mai napig nem rendelkezik a szóban forgó intézmény.
Egy sajnálatos öngyilkosság is történt, amire az egyik tanár válasza a halott srác osztálytársaihoz csak ennyi volt: „Jó egy gyenge generáció vagytok.”
Ekkoriban én is évekig szenvedtem depresszióban és pánikbetegségben, de az kitvételesen az otthoni körülmények miatt volt. Nekem csak annyit mondták
„Nem vagy depressziós, ez kifogás, hisz a számlákat sem kell fizetned.”
 Ennek ellenére több országos néha nemzetközi versenyt is nyertek a tanulók.

Amikor a diák a hibás

Na és ott vagyunk mi a diákok is. A tanárok tisztelete és hatalma teljesen a múlté. Rengeteg diák cigizett nálunk titokban a mellékhelyiségekben. De olyan szinten, hogy kisebb füstfátyol jelent meg nem egyszer a folyosón. Sok diákot láttam betépve bejárni órákra. Az ennél is meredekebb dolog akkor történt, amikor egy versenyre való felkészítés során egy másik iskolába kellett mennünk. Köztudott volt, hogy a város leggyengébb iskolájának számított a tipikus „gyűjtőnek”, viszont a tematikája pont a verseny egyik fontos része volt. Az egyik órára ültünk be, de amit ott tapasztaltunk az még a sokat látott osztályfőnökünket is enyhe agyvérzésbe kergette. Bármit csinálhattak az ott tanulók, a tanárok nem tudtak kezelni semmilyen szituációt, a kontroll teljesen hiányzott. Óra feléhez közeledve a fél osztály szép kényelmesen felállt és közölték, hogy ők most kimennek az udvarra elszívni egy cigit. Az osztályfőnökük természetesen próbált mindent, szép szóval, fenyegetve, ordibálva, aminek hatására még többet álltak fel és szép decibeleket hátrahagyva kitépték a fél ajtót, mikor próbálták „becsukni”. A helyzet a város legjobb iskolájában is hasonló volt, bár nem ennyire borús. A diákok ott is simán betéptek, kiugráltak az ablakból az utcára (földszinti termekből természetesen) ebből az iskolából 90%-ban mindenki tovább tanul és általában az erősebb egyetemeken.

Használhatatlan tananyag

Amikor érettségire készültem, akkor az egyik ismerősöm füzeteit kértem el, hisz Ő már a fent is említett egyik legerősebb iskola tanulója volt.
Csak nyelvtanból 25 füzetet kaptam tőle, amik olyan dolgokat tartalmaztak, hogy az emberi nyelv bizonyos betűk, szavak vagy összetettebb mondatok esetén, hogyan áll a szájban és ezeket hogyan nevezik (latinul természetesen).  

Nyelvi előkészítőbe jártam amit egy tesztel zártunk. A kiküldött feladatok olyan nehezek voltak, hogy még néha a némettanárnak is gondot okoztak. Nem egy feladat előtt gyors kinézett a folyosóra, hogy jön-e valaki majd gyorsan megmondta a válaszokat. 45 perc alatt teljesen kikészült, mert olyan szintű témákat és nyelvtanokat tartalmazott a teszt, amihez majdnem C2-es nyelvtudás szükséges.

A kiskapuk keresése állandó volt, tanárokból nagyon sok jó volt, de sajnos azok száma még több, akikre még egy kaktuszt sem bíznék rá, ami erőteljesen rányomta a bélyeget az oktatás színvonalára.
Sportolásra, különórákra ideje osztálytársaimnak se sok maradt. Pár eminens tanulónak az évfolyamon nyugatókat kellett szednie. Végeredmény érettségi. Használhatatlan információk, a való életre alkalmatlan, felkészületlen diákok tömege, akik egy csekket sem tudnak feladni, és akik talán kevesebbet is tudnak a való világról, mint a tanulmányaik kezdetén.